A gorsium régészeti központ rövid bemutatása

Az építészeti koncepció első lépése a tervezési terület megválasztása volt. A kérdésre adott válasz alapvetően befolyásolja az épület formálását és mondanivalóját. Az elsődleges kérdés az volt, hogy az épület pozícionálása milyen kontextust teremtsen a romokkal.  A telepítés régészeti szempontból olyan autonóm területen volt ésszerű, ami jól elkülöníthető, elválik a régészeti területtől és nem nehezíti a leletek értelmezését, sem a további területek feltárását. Ezen szempontok alapján a tervezési hely a Gorsiumtól nyugatra fekvő területekre szűkült, a Sárvíz volt medrére. Kedvező, hogy ebbe az irányba helyezkedik el a jelenlegi megközelítési útvonal és Gorsium nyugati főkapuja is. Erről a kapuról a régészeti emlékek alapján biztosan tudjuk, hogy a Sárvíz felett átvezető híddal kapcsolódott a túlparthoz.  A bekötőút Táctól egyenesen a régészeti parkhoz vezet, jelentős leágazás nincs, az utolsó szakaszokon több méter magas rézsűs töltés tetején fut. Ezáltal a helyszín egyértelmű és korrekt megközelítését biztosítja.  Az épület elhelyezése is sugallata, hogy a romterületekkel szemben feltétlen tiszteletet és alárendeltséget mutat. Ezen tisztelet végigkísérte a tervezést.

Elsődleges kérdés volt a régészeti park megközelítése. A jelenlegi megközelítés e déli falszakasz egy különleges szereppel nem bíró pontján, a volt fal vonalát keresztezve történik. Ez a szituáció nem előnyös, mint ahogy az így kialakuló látogatói séta vonala sem, hisz a területre belépő a Szent Kerület egy nem jellegzetes pontján találja magát. Tovább rontja a helyzetet, hogy a részleges visszaállításoknak köszönhetően egyértelműen kiderül, hogy itt nem volt valós bejárata sem Gorsium sem Herculia városának. Az ellentmondás megszűntetése mindenkép az újonnan tervezett létesítmény sajátja kell, hogy legyen, ugyanúgy, mint az, hogy a romvárost egy nevezetes pontján közelíti meg. Erre a nyugati kapu adja a legkézenfekvőbb lehetőséget, mely a város egyértelműen fontos pontja volt az ókorban. Az így létrehozható belépési szituáció analóggá vált az ókori városba lépés helyszínével is.

Az így meghatározott belépési pont helye a jelenlegi megközelítési ponttól mintegy 200 méterre található légvonalban és jelentős szintkülönbséget mutatott a romterülettel. A megközelítés módja a fentebb meghatározott tervezési területre esik, illeszkedvén a koncepcióba és a romok valamint a kiszáradt Sárvíz meder terepszintjének eltérése lehetőséget biztosított arra, hogy a tervezett létesítmény eltérő szintre kerüljön, a régészeti park felől szemlélve a beépítés ne képezzen térfalat.

A következő lépes a pontok fizikai kontaktusának megfogalmazása volt. A belépési pont nem lehetett egyszerre a romterület és az új épület része is. A két pont közé rendelt távolság létrehozott egy olyan teret, ahol a kapcsolat fizikai megjelenése többletjelentéssel bír. Ez az a felület mely elválasztotta, és egyszerre összekapcsolta a romterületeket a múzeummal.

A létrejött telepítési szituáció lehetőséget adott, hogy egy ókori domborzati adottságot állítsak vissza, a Gorsiumot nyugatról határoló Sárvíz vízfelületét. Ezzel a lépéssel nem veszélyeztette leleteket, ugyanakkor egy nagy jelentőségű tényt közölt vizuálisan a látogatókkal. A víz, mint elem teljes semlegességével elválasztotta, ugyanakkor összekapcsolta a romterülete és az új létesítményt, kiemelte a városfalak vonalát, tekintélyt kölcsönzött a romvárosnak. A visszaállított vízfelület pedig hangsúlyozta az egy ponton való kapcsolatot, az időben és térben való különbséget, eltérést.

Ez a telepítési megoldás lehetőséget adott a funkciók lineáris, egyértelmű elrendezésére. A funkció alapvetően három részre bontható, a belépés, fogadás funkció, a múzeum, kiállítótér és a muzeológia.

Az épület formálása visszafogott, szabályos mértani testekből létrehozott tömegek sora, mely egy elvágólagos vonal mentén sorakozott. A tömegek nagy zöldfelületre néztek, ahol nem folyik mezőgazdasági művelés. A vonal mentén rendezett funkciók sorrendjét logikai sor határozta meg, méretük pedig funkciójukkal volt arányos. A tömegeket belső udvarok és teraszok tagolták tovább, felhasítva, mélységet adva így a nyugati oldalon létrejövő hosszú egyenes térfalnak.

A megérkezés helye a bekötőút és a tervezett egyenes metszéspontjánál került kijelölésre, a látogató itt lép be a régészeti központba, itt található a múzeumparkoló felülete és annak közúti csatlakozása. Innen a régészeti parkba lépés pontja felé haladva négy egymástól jól elkülönülő épületrész jött létre. Az első a fogadó, beléptető épület tömbje. Tervezői kérdés volt, hogy a látogató az épület melyik pontján kerül a megközelítési út és a régészeti park szintje alá.

A vertikális közlekedés első pontja a megérkezés legkorábbi állomásához lett hozzárendelve, így az érkező látogatónak még nincs rálátása a felszín feletti leletekre a nagy távolságból, ezáltal nem alakul ki benne téves előkép. A kiállítás végigjárása során sem nyílik lehetősége, hogy kipillantson a romterületre, csak miután az összeállított kiállítás időalagút tematikáján áthaladt.  Ez a döntés lehetőséget adott arra, hogy az épület tervezése során a múzeumba belépő, romterületre haladó látogatói útvonal vonalvezetése markánsan elkülönüljön a régészeti parkot elhagyók bejárt útjától. A látogatók útvonalának direkt tervezése, a közlekedési irányok elválasztása a múzeum egyszerűségének, könnyen érthetőségének és fegyelmezett alázatának része. 

A bejárati tömb egy a közlekedési vonalra húzott, hosszanti kiállítótérhez csatlakozott, aminek múzeumpedagógiai tematikája látja el az időalagút szerepét. A tömb nyugati oldalával egy tematikusan felosztott absztrahált római kertekhez csatlakozott, a kiállítótér megnyitott homlokzata a kiállítás időrendjével analóg kertrészek felé fordul. A tömb tette lehetővé a Sárvíz részleges visszaállítását, keleti fala képezte a vízfelület határát. Az épülettömb felső síkja adta a távozó látogatók útvonalaként megjelölt hosszú sétányt, melyről a romterületre és a vízfelületre, illetve a tematikus kertekre és az azon túl elterülő zöldfelületekre, Sárvíz volt medrére és a jelenlegi Nádor-csatornára nyílt kilátás.

Ezt követte a múzeumépület tömbje, mely a bejárati résszel és a hosszanti épülettömbbel együtt keretezte a tematikus kerteket. Ebben a térben alakult ki a valódi múzeumtér, mely egy szabad látogatói bejárást biztosító, a külvilággal és a muzeológiával is intenzíven kommunikáló, látogatók általi felfedezésre váró felületet alkotott. Itt történt a látogatók romterület szintjére juttatása és ez a tömb csatlakozott a nyugati kapuhoz egy hídépítménnyel. A muzeológia tömbjét, mely a sorban az utolsó volt, egy, a két nagy épületrész közti felhasítás kapcsolta a tömegsorhoz. Tömegében a múzeumnál nagyobb felületen megjelenő testet két szint mély belső udvar tagolta, aminek padlószintje a két főtömeg alatt megbúvó régészeti raktár padlószintjével volt azonos.

Az épület tervezése során nem csak építészeti, de komplex tervezési és üzemeltetési problémákkal is szembesültem. Ezek leküzdése során világossá vált számomra, hogy az épületek megtervezése jól kidolgozott, üzemeltetővel és felhasználóval egyeztetett programtervet feltételez, ami hatással van annak tömegi, téri és funkcionális tulajdonságaira. Jól kidolgozott építészeti program nélkül olyan működési zavarok keletkezhetnek az épület használata során, amik gyengítik, vagy lehetetlenné teszik a felhasználói igények kielégítését.